- ἵππιος
- ἵππιος, ἵππειος1 of horses, horsemen; equestrian ἐμὲ δὲ στεφανῶσαι κεῖνον ἱππίῳ νόμῳ Αἰοληίδι μολπᾷ χρή (v. l. -είῳ: i. e. the equestrian tune attributed to Olympos, [Plut.], de mus. 7) O. 1.101 ἱππείοις ἐν ἔντεσσιν harness O. 13.20 cf. χαλκέοις ὅπλοισιν ἱππείοις τε σὺν ἔντεσιν i. e. with cavalry N. 9.22 “ἄγε, φίλτρον τόδ' ἵππειον δέκευ” i. e. bridle to tame Pegasos O. 13.68 καταζευγνύῃ σθένος ἵππιον (Heyne: ἵππειον codd.: i. e. τῶν ἵππων) P. 2.12 ἱππιᾶν ἐσόδων (M. Schmidt: ἱππείαν ἔσοδον codd.: locus non sanatus) P. 6.50 ἀνὰ δ' αὐλὸν ἐπ αὐτὰν ὄρσομεν ἱππίων ἀέθλων κορυφάν (Hermann: ἱππείων codd.) N. 9.9 ἐς Ἄργος ἵππιον (i. e. ἱππικόν Σ: cf. ἱπποτρόφος) I. 7.11 as cult title of Athena, θέμεν Ἱππίᾳ βωμὸν εὐθὺς Ἀθάνα (byz.: -είᾳ codd.: at Korinth) O. 13.82
Lexicon to Pindar. William J.. 2010.